gyulafehérvári határozatok, 1861. febr. 12: Kemény Ferenc br. (1795–1875) kancelláriai eln. vezetésével az erdélyi sorskérdésekről döntő tanácskozás végzései. – 1861. II. 11: a 23 magyar, 8 szász és 8 oláh meghívott kéviselő részvétel tartott megbeszélésen Haynald Lajos pp. (1852–64) és Teleki Domokos gr. (1810–1876) az unió mellett érvelt. Sulutz Sándor oláh érs. az unió említése nélkül, a →nagyszebeni oláh gyűlés választójog szabályozására vonatkozó javaslatainak elfogadását, a rumén nemz. egyenjogúsítását az ogy. képviseletben és a követutasítást követelte. Schmidt Konrád a szászok nevében elvben elfogadta az uniót, kimondását egy összehívandó erdélyi ogy-től várta, előterjesztett egy, az oláhokétól eltérő választójogi törvényjavaslatot. – II. 12: a szavazáskor a Haynald–Teleki javaslatot 27 fő támogatta (a szászokét csak 3 szász, az oláhokét mind a 8-an), III. 24: a legfelsőbb elhatározás a képviselőválasztást Erdélyben az 1791: 11. tc-re alapította, mellyel Erdély különállását a szászok és oláhok egyaránt biztosítottnak látták. 88

Korunk 1861:45–53. sz. (Károlyfehérvári értekezlet), 1861:56. sz. (Visszatekintés Károlyfehérvárra) – Beniczky 1932. III:220.